A növény a tápanyagokat a gyökerein keresztül veszi fel, ezért a tápanyag-utánpótlási technológiákban alapvetően a gyökéren keresztüli tápanyag-hasznosulással számolunk. Ugyanakkor vannak esetek, hogy pusztán egyetlen megoldás van bizonyos tápanyagellátási zavarok megelőzésére, illetve megszüntetésére, ezek a következők:
• Relatív tápanyaghiány-jelenségek esetén, amikor a talajban, a gyökérközegben jelen vannak a tápanyagok, csak a növénybe jutásuk belső (növényi) és külső (környezeti) okok miatt gátolt.
• Átmeneti tápanyaghiány van a gyökérközegben, amikor gyorsan kell a hiányzó tápanyagok pótlásáról gondoskodni.
• Létezik egy jelenség, főleg hajtatásban, amikor nagyon gyors a növekedés, ebből adódóan rövid idő alatt sok tápanyagot kellene a gyökereknek szállítani, amire nem képesek. Magnézium és nitrogén esetében szokott előfordulni, ilyen esetben kialakulhat egy átmeneti hiány a hajtásokon is.
Lombtrágyázással elsősorban a mikro- (cink, bór, molibdén, mangán, réz) és mezoelemeket pótoljuk (vas, kén, magnézium), ugyanakkor ismert néhány olyan eset, amikor érdemes a makroelemeket is levélen keresztül adni.
Fontos megjegyezni, hogy a levéltrágyázás nem helyettesíti a talajon keresztüli trágyázást, annak csupán kiegészítője!
A levélen keresztüli tápanyagfelvétel kétféle módon történhet: diffúzióval és aktív transzport útján.
• A diffúziós tápanyag-hasznosulás egyszerű fizikai törvényen alapszik, a tápanyagok áramlása a nagyobb koncentrációjú hely irányából a hígabb irányába tart. A mozgás intenzitása függ a koncentráció különbségétől és a hőmérséklettől. Ilyen módon az egész levélfelületen keresztül történhet tápanyagfelvétel, ami a gázcserenyílások közelében a nagyobb hidratáció és vékonyabb kutikula következtében intenzívebb.
• Az energiabefektetéssel történő, aktív transzport útján megvalósuló tápanyagfelvétel – amihez az ATP molekulák biztosítják az energiát – a levél felületén található, úgynevezett kötőpontokon történik, melyek a gázcserenyílások közelében sűrűbben helyezkednek el. Ezeken a pontokon a felvétel ütemét alapvetően az asszimiláció intenzitása befolyásolja, kisebb mértékben a tápelem (ion mérete).
Milyen előnyökkel, esetleg hátrányokkal jár a lombtrágyázás?
A lombtrágyázás előnye:
• A tápanyagfelvételt gátló tényezők, mindenekelőtt a talajtényezők nem vagy csak kismértékben érvényesülnek. Így kedvezőtlen talajszerkezet mellett, szárazság esetén, vagy a kedvezőtlen kémhatás ellenére is a kijuttatott tápanyagok hasznosulni tudnak. Lényegesen kisebb mértékben befolyásolja az elemek felvételét más ionok koncentrációja, például néhány közismert ionantagonizmus (pl. meszes talajok, egyoldalú trágyázás stb.).
• Hatása gyors, az adott tápelemektől és a növény egészségi állapotától, korától függően 1-2 nap. Ebből adódóan jó és hatékony beavatkozási lehetőség a fenológiai és technológiai folyamatok szabályozására is.
• Segítségével kedvezően befolyásolható a gyökerek növekedése, működése, mindenekelőtt tápanyagfelvétele. Ezáltal javítható a talajból történő tápanyagok felvétele és hasznosulása.
A levéltrágyázás nem helyettesíti a talajon keresztüli trágyázást, annak csupán kiegészítője – fotó: Shutterstock
Hátránya:
• Sok esetben hangsúlyozzák olcsóságát. Mégis a gyökéren keresztüli tápláláshoz képest költségesebb, mert maguk a lombtrágyatermékek is drágábbak, mint a talajtrágyák, továbbá egy-egy alkalommal csak kisebb mennyiség juttatható ki belőlük, ebből adódóan többszöri munkát jelent. Bár a lombtrágyák jelentős része más készítményekkel (pl. növényvédő szerek) keverhetők, egyszerre adhatók, ilyen tekintetben nincs jelentős költségnövekedés.
Lombtrágyázással csak kis mennyiségű tápanyagot (híg koncentrációt) lehet hatékonyan kijuttatni.
Növénykultúrától és tápelemektől függően a teljes igény:
• nitrogénből, foszforból és káliumból 1-3%-át,
• magnéziumból, kalciumból 10%-át,
• kénből és vasból 40-50%-át,
• mikrolemekből (bór, mangán, cink, molibdén stb.) 80-90%-át.
A fentiekből adódóan – a költségeket átszámítva egységnyi kijuttatott tápanyagmennyiségre –
drágább trágyázási megoldásnak tekinthető, mint a talajon keresztüli tápanyag-utánpótlás, ugyanakkor hatékonysága és egyéb előnyei miatt nagy jelentősége van a növénytermesztésben.
A zöldségtermesztésben (hajtatás és szabadföldi termesztés) mely esetekben van a lombtrágyázásnak különös jelentősége, nagy hatékonysága?
A palántanevelésben többnyire tiszta tőzeget vagy tőzegkeverékeket használunk, amelyek nagy abszorpciós kapacitásukból adódóan erősen megkötik a tápanyagokat, ebből adódóan nehezebben hasznosíthatóak. Főleg a foszfor esetében áll fenn annak a veszélye, hogy lekötődik, és hiánya következtében a palánták a fejlődésben visszamaradnak, a növények gyökérrendszere fejletlen, később kezdenek virágozni, rendszerint rosszul is kötnek.
Ilyen esetben a tápkockaföldbe kijuttatott tápanyagokat a gyökérzet nehezebben és csak késéssel tudja hasznosítani, ami a gyengébb minőségen kívül a palántanevelési időt is jelentősen megnöveli. Ilyen esetben a levélen keresztül, híg oldat (0,2-0,3%) formájában adott foszfor hatásosabb, mint a tápkocka tápoldatozása, hatása néhány nap után már érzékelhető.
Ismert jelenség hajtatásban, de szabadföldön is, hogy a paprika-, a paradicsom-, a dinnye- és az uborkapalánták alsó levelei a kiültetést követően megsárgulnak. Minél kisebb tápkockában neveltük a palántát, különösen ha szálas palántát ültetünk, a jelenség annál feltűnőbb, ami azzal magyarázható, hogy a hideg talajban a gyökértevékenység lelassul, a felszedéskor megsérült gyökerek nem képesek a talajból a tápanyagokat olyan mennyiségben felvenni és továbbítani, mint ahogy azt a meleg fólia alatt, illetve szabadban, napsütéses időben a fejlődő lombozat igényelné.
.jpg)
Gyakran a palánták alsó levelei a kiültetést követően megsárgulnak, ilyenkor a lombtrágyázás jó hatású – fotó: Shutterstock
Ilyen esetben a kiültetést követő napon végzett lombtrágyázás jó hatású, átmenetileg helyettesíti a funkciójában korlátozott gyökereket. Tekintettel arra, hogy a tápanyagfelvétel zavara valamennyi tápelemet érinti, célszerű komplex (valamennyi növényi tápelemet tartalmazó) lombtrágyát használni.
Gyakori jelenség a kertészeti növényeken a kalciumhiány-betegség (bogyófoltosodás paprikánál és paradicsomnál, levélszél barnulás fejes salátánál stb.), az esetek döntő többségében nincs összefüggésben a talaj mésztartalmával.
A tápanyagfelvétel hiánya (zavara) környezeti okokra vezethető vissza, a gyökerek nem tudják a talaj mésztartalmát hasznosítani. Ilyenkor lombozatra kijuttatott kalciumtrágya, ha sokszor nem is szünteti meg teljesen a betegséget, de jelentősen mérsékelheti. A mikroelemekből (cink, mangán, molibdén, réz, bór) a növény nagyon keveset igényel, hektáronként mindössze 1-2 kg-ot, a félmikroelemekből (vas, kén, magnézium) többet (20-50 kg/ha), a mikroelemek tízszeresét.
Nehéz megérteni ilyenformán ezeknek az elemeknek a hiányát, hisz porral (levegőszennyezéssel) és az öntözővízzel is kerül annyi a talajba, mint amennyit a növények igényelnek. Egyetlen magyarázat csak az lehet, hogy a gyökerek a rendelkezésre álló tápelemeket nem tudják felvenni a talajból, mert pl. más elemek, amelyekből túl sok van, a növénybe jutásukat gátolják. A jelenséget idegen szóval ionantagonizmusnak (tápanyagellentétnek) nevezzük, ilyen esetben is hatásos és gazdaságos lehet a lombtrágyázás.
Célszerű csak a hiányzó tápelemet kijuttatni, mivel más tápelemekkel is dúsított lombtrágya az antagonizmusjelenséget esetleg tovább fokozza!
Gyors vegetatív növekedés esetén a nitrogén (magnézium) hiánya is megjelenhet. Előfordul uborkánál, paradicsomnál, hajtatásban sárgadinnyénél, hogy nem az alsó részen, hanem a hajtáson mutatkozik.
Az intenzív hajtásképződéshez szükséges nitrogént a gyökérzet csak lassabban képes felvenni például a hideg talajból, ezért átmeneti hiány következtében a felső levelek is megsárgulnak. A lombozatra juttatott nitrogén (0,5%-os nitrát-nitrogén) megszüntetheti a hiányt, a levelek gyors visszazöldülését eredményezheti.
